A magyar jogrendszer még nem ismeri a magáncsőd jogintézményét, azaz a magánszemélyek csődvédelmet a most hatályos szabályozás szerinti nem kérhetnek. A törvény a magáncsőd jogintézményének magyarországi bevezetését, azaz a lakossági csődvédelmet tartalmazza.

A magáncsőd eljárást már szinte minden európai ország és a fejlett országok jó része bevezette, ezért azok tapasztalatait hasznosítva a törvény olyan eljárást vezet be, amely egyaránt alkalmas a fizetőképesség helyreállításra, másfelől a már adósságcsapdában lévő magánszemélyek és családok számára védelem biztosítására a hitelezők adós számára „káros versengésével” szemben.

A magáncsődeljárás lényege abban fogalmazható meg, hogy az adósnak jogi keretet biztosít a tartozásai rendezésére vonatkozóan a hitelezőivel történő megállapodásra. A magáncsődeljárás elsősorban a hiteladósok, illetve a többfelé fizetési késedelmet felhalmozó személyek adósságcsapdából való kikerülését tűzi ki célul, tekintettel arra, hogy ezeket a lakossági csoportokat a végrehajtási és kényszerértékesítési eljárásokban történő adósságrendezés csődvédelem nélkül nehéz helyzetbe sodorja.

A magáncsőd szabályozás az eddig bevezetett, banki adósokat segítő állami intézkedéseket követi, azokkal koherens rendszert alkotva. A fizetési nehézségekkel küzdő családok (elsősorban a hiteladósok) problémáinak megoldását – amennyiben legalább minimális vagyonnal és törlesztőképességgel rendelkeznek – a magáncsődeljárásnak nevezett adósságrendezési eljárás hatékonyan tudja elősegíteni, végső soron az adósságcsapdából való kikerülést lehet vele elérni.

Magán-csődvédelmet az olyan adós kezdeményezhet, akinek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettségének teljesítésére. A magáncsőd törvény ugyanakkor nem célozhatja a többszörös túladósodottsággal rendelkezők megmentését, ezen élethelyzetek kezelésére ugyanis a magáncsőd törvény – adós és hitelezői érdekek egyensúlyát célzó – jogi megoldásai nem alkalmasak. Erre tekintettel nem kezdeményezhet eljárást az, akinek a felhalmozott tartozása több mint a kétszerese a csődvagyonának. A magáncsőd törvény továbbá nem szolgálhatja az átlagosat jelentősen meghaladó mértékű és értékű vagyonnal rendelkező lakossági csoportok megmentését sem, hiszen ez az adósság elengedésének várható nagysága miatt a hitelezőkkel szemben lenne méltánytalan, és rombolná a fizetési fegyelmet.

A magán-csődvédelem alatt úgy történik meg az adósságok rendezése, hogy az adós fizetési képességének helyreállítása és az adósságcsapdából történő kikerülés a cél.

Magáncsődeljárást csak az adós kezdeményezhet, saját döntésétől függ, vállalja-e az eljárásból fakadó előnyöket, kötöttségeket. Az eljárás kétségtelen előnye az adós számára az, hogy a csődvédelem alatt nem kell számolnia végrehajtási, zálogtárgy kényszerértékesítési és egyéb igényérvényesítésekkel, tetemes végrehajtói költségekkel, továbbá nem kell tartania attól, hogy ’a hitelezők versengése rövid időn belül megfosztja az értékesíthető vagyonától, azaz lakóingatlanát sem tarthatja meg, és kilakoltatásnak néz elébe.

A törvény a „magáncsőd” jogintézményét úgy vezeti be, hogy bíróságon kívüli és bírósági eljárásra egyaránt lehetőséget ad. A sikeres bíróságon kívüli adósságrendezés feleslegessé teszi a felek számára költségesebb és kötöttebb bírósági eljárást.

A törvény arra ösztönzi az adóst és hitelezőit, hogy az adósságrendezést először bírósági eljáráson kívül, rugalmasabb, kötetlenebb és költségtakarékos formában, az adós és hitelezők közötti megállapodás megkötésével kíséreljék meg. Ennek során az adós és hitelezői megállapodnak a fizetéskönnyítő megoldásokról, az adós hitelszerződését átstrukturálják, kedvezőbb fizetési ütemezést kaphat az adós, mentesülhet a késedelmi kamat megfizetése alól, sőt részbeni tartozás-elengedésben is részesülhet. Az állam szerepe ezekben az esetekben az, hogy az ideiglenes csődvédelmet biztosítja, az erre kijelölt kormányzati szerv ellenőrzi, hogy az adós megfelel-e az eljárás kezdeményezése feltételeinek. Ezt követően a főhitelező koordinálásával történik meg a megállapodás kimunkálása és a hitelezői konszenzus esetén annak létrejötte. A bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás állami regisztrálásra kerül, de bírósági jóváhagyás nem szükséges a megállapodás érvényes létrejöttéhez.

A sikertelen bíróságon kívüli egyezkedés esetén, vagy ha nincs olyan főhitelező, aki képes lenne a bíróságon kívüli egyezségi tárgyalások koordinálására, megindul a bírósági adósságrendezési eljárás. Az adósságrendezés ez esetben bírósági polgári nemperes eljárás keretében történik, elsősorban egyezségkötéssel, egyezségkötés hiányában a törvényben meghatározott követelményeket érvényesítő bírósági határozattal.

A bíróság munkaterhének csökkentése, és az eljárások gyorsítása érdekében fizetésképtelenségi szakértőket foglalkoztató Családi Csődvédelmi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) vizsgálja meg előzetesen az eljárásba kerülés egyes jogszabályi feltételeit. A bírósági adósságrendezés elrendelését követően az adós mellé kirendelt fizetésképtelenségi szakértő, a családi vagyonfelügyelő látja el az adós gazdálkodásának felügyeletét, támogatja az adóst az eljárási kötelezettségei és jogai gyakorlásában. A családi vagyonfelügyelő feladata rokonítható a vállalkozói csődeljárásokban közreműködő vagyonfelügyelőhöz, hiszen az eljáró bíróság számára döntés-előkészítő teendőket és a bírósági döntések végrehajtását felügyelő szerepet is szán neki a jogalkotó.

A bírósági adósságrendezési eljárás célja elsősorban szintén az egyezségkötés, még akkor is, ha bíróságon kívül, korábban nem jött létre az adós és hitelezői között megállapodás. Az egyezségkötés a jelzáloghitelezés biztonságosságához fűződő szempontokat tiszteletben tartja, ugyanakkor az adós számára méltányos fizetéskönnyítéseket tartalmazhat. Teljes hitelezői konszenzus itt már nem szükséges, de az eljárás mindegyik hitelezői csoport számára biztosítja az érdemi beleszólást az egyezség tartalmába. Ha az egyezség tartalma és létrehozatalának rendje a jogszabályi feltételeknek megfelel, a bíróság azt jóváhagyja. Ha az adós az egyezséget végrehajtja, nem kell többé számolnia azzal, hogy megindul vagy újraindul ellene a végrehajtás.

A bírósági adósságrendezési eljárás célja az adós és a hitelezők között az egyezség létrehozása a fizetési könnyítésekről. Ha az egyezség nem jön létre, a bíróság dönt az adósságtörlesztési határozatról, amely nemcsak az adós törlesztési kötelezettségét szabja meg, hanem az adós és családja elemi létfenntartása szempontjából nélkülözhető vagyontárgyak értékesítését és az értékesítésből származó bevétel hitelezők közötti felosztását is elrendeli. A fegyelmezett adósságtörlesztési szakasz lejártát követően az adóst a bíróság a fennmaradó adósságai megfizetése alól mentesíti. A fentiekből látható, hogy a bírósági adósságrendezés is számos előnnyel járhat az adós számára, de ennek ára az, hogy az adós együttműködik a családi vagyonfelügyelővel, a hitelezőkkel és a mellette kötelezettségvállalóként belépő zálogkötelezettel és kezesekkel„ betartja az egyezséget, vagy végrehajtja a bíróság adósságtörlesztés tárgyában hozott határozatát.

Mind az egyezségkötés„mind az adósságtörlesztés időszakában a jogalkotó a méltánylást, érdemlő, váratlanul bekövetkező rendkívüli körülmények esetén az adós védelmét szem előtt tartva, kivételes jelleggel lehetőséget ad az egyezségmódosításra vagy az adósságtörlesztő végzés adós javára történő megváltoztatására. Ha az adós az eljárás időtartama alatt nagy összegű rendkívüli pénzbevételhez vagy vagyonjuttatáshoz jut (pl. öröklés), köteles ezt az adósságrendezésre fordítani.

Említést érdemel végül, hogy a jogalkotó a magáncsőd-eljárásban a méltányolható mértékű és értékű lakóingatlan megtartása érdekében előtérbe helyezi az ún. zálogtárgy elkülönítési egyezség megkötését, ez a jelzáloghitel-adós családok számára a most hatályos szabályozáshoz képest jóval kedvezőbb feltételeket teremt. Otthonvédő és családbarát megoldások más helyen is fellelhetők a törvényben.

A fentiekre tekintettel az a jogalkotói cél, hogy a szabályozás az adós és hitelezői érdekek összeegyeztethetőségét tűzze ki célul. Az adósi és hitelezői motivációk, érdekek közötti, a lehetőségek szerint optimális egyensúly megteremtésével a hitelezői követeléseket az adós vagyonából és jövedelméből az előírt módon és mértékben rendezni kell, ugyanakkor az eljárás végső célja a szabályokat betartó, fegyelmezett adós rehabilitálása. Az adós tehát az egzisztenciális ellehetetlenülést okozó végrehajtásokat el tudja kerülni vagy azok törvényi szüneteltetésével kap csődvédelmet annak érdekében, hogy az adósságrendezési kötelezettségeit az előírt módon teljesíteni tudja.

A hitelezők számára a magáncsődeljárás azért lesz előnyös, mert a hosszadalmas, drága, és sokszor eredménytelen behajtási eljárások helyett rövidebb, belátható időn belül jutnak kiszámítható mértékű megtérüléshez. Az adósok fizetési fegyelmét a bírósági adósságrendezési eljárásban az állami felügyelet biztosítja, ezért a hitelezőknek nem kell az adósok visszaélésszerű intézkedéseitől tartaniuk. A csalárd vagyonelvonást és jövedelemeltitkolást, a hamis jognyilatkozatokat a törvény szigorúan szankcionálja, a magán-csődvédelem nem járhat ugyanis a fizetési fegyelmet romboló hatással.

Átmeneti rendelkezések

104. § (1) 2016. szeptember 30-áig csak az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, akinek a Hpt. szerinti belföldön székhellyel vagy fiókteleppel bejegyzett pénzügyi intézménnyela) deviza vagy devizaalapú kölcsönszerződés és lízingszerződés tekintetében 2015. április 30-án

b) forintalapú kölcsönszerződés és lízingszerződés tekintetében 2015. szeptember 30-án – a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: Elszámolási tv.) alapján – a pénzügyi intézmény által küldött elszámolás vagy egyenlegértesítő szerint lakóingatlanra vonatkozóan jelzáloghitel- vagy lízingdíj-hátraléka van, és emiatt a pénzügyi intézmény a szerződést felmondta vagy lejárttá tette, vagy

c) az adós, adóstárs ellen olyan végrehajtási eljárás van folyamatban, amelyben az adós, adóstárs, egyéb kötelezett jelzáloggal terhelt lakóingatlanát a hitelező végrehajtási eljáráson kívüli értékesítésre kijelölte, vagy az adós, adóstárs egyéb kötelezett lakóingatlanát végrehajtási eljárásban már lefoglalták, vagy a zálogjogosult kielégítési joga a Vht. 114/A. §-a alapján megnyílt, és az említett okok alapján a lakóingatlant a Vht. 7. § (2) bekezdése értelmében árverésre kitűzhetik, és

d) az adós vagy adóstárs

da) tulajdonában álló lakóingatlant kölcsönszerződés biztosítékául pénzügyi intézmény javára jelzálogjog terheli, és ez a lakóingatlan az adós, az adóstárs vagy ezek közeli hozzátartozójának a bejelentett és tényleges lakóhelye 2015. május 15-én vagy

db) pénzügyi intézménnyel kötött lízingszerződést olyan lakóingatlanra, amely az adós az adóstárs vagy az említettek közeli hozzátartozójának bejelentett és tényleges lakóhelye 2015. május 15-én.

(2) 2016. szeptember 30-áig az (1) bekezdésben említett adós tartozásáért helytállni köteles adóstárs, dologi kötelezett, kezes is kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, ha megfelel az e törvény szerinti feltételeknek és az adós kötelezettségei megfizetésére vonatkozóan a jogosult a teljesítésre felszólította vagy felszólítja.

(3) Az (1) bekezdés szerinti adósságrendezési eljárás kezdeményezésére vonatkozó határidő

a) az Elszámolási tv. 13. § (1) bekezdése alapján a 2015. április 30-ai elszámolási határidővel érintett fogyasztók esetében 2015. október 31-e – ha pedig a hitelszerződés, pénzügyi lízingszerződés később kerül felmondásra, akkor az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított 60 nap, –

b) az Elszámolási tv. 13. § (2) bekezdésében említett ügyleteknél a 2015. szeptember 30-ai elszámolási határidővel érintett fogyasztók esetében az elszámolás kézhezvételétől számított 60 nap, – ha pedig később kerül felmondásra a hitelszerződés vagy a pénzügyi lízingszerződés, akkor az erről szóló értesítés kézhezvételétől számított 60 nap -,

c) a (2) bekezdés szerinti esetekben említett személyek esetében a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 60 nap,

d) ha pedig az Elszámolási tv. vagy a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény alapján a pénzügyi intézmény vagy a felügyeleti és fogyasztóvédelmi jogkörében eljáró Felügyelet polgári peres eljárást indított, az eljárásban hozott bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 nap.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott határidők elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(5) A (3) bekezdésben említett határidők lejártát követő 60. napig az adóssal, az adóstárssal, az egyéb egyetemleges kötelezettel, a kezessel, valamint a dologi kötelezettel szemben – az adóssal, adóstárssal szemben fennálló követelések behajtása iránt folyamatban lévő végrehajtási eljárásokban, továbbá az adós vagyonára vonatkozó bíróságon kívüli értékesítésére irányuló eljárásban – a lefoglalt ingatlanvagyon, illetve a zálogjoggal terhelt lakóingatlan értékesítésére irányuló olyan eljárási cselekmény nem foganatosítható, amely alapján a vevők érvényesen ajánlatot tehetnek. A nem foganatosítható intézkedésekre vonatkozó határidők megszakadnak. A lakóingatlan értékesítésére vonatkozóan az adós kérésére a végrehajtó értesítést küld az adós lakóhelye szerinti települési önkormányzat jegyzőjének, kivéve, ha a jegyző értesítésére a Vht. 138/C. §-ában és 154/A. § (11) bekezdésében foglaltak szerint már sor került.

(6) E § rendelkezéseit kell alkalmazni azokban a végrehajtási eljárásokban is, amelyekben a kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító zálogszerződésben vagy kezesi kötelezettségvállaló nyilatkozatban foglaltak kikényszerítése a végrehajtás tárgya, vagy az eljárás végrehajtást kérője, illetve adósa a kölcsönszerződésben vagy abból eredő követelést biztosító szerződésben részes fél jogutódja.

(7) A 2016. szeptember 30-áig kezdeményezett adósságrendezésre tekintettel az adósnak az adósságrendezés kezdeményezéséről szóló értesítése kézhezvételétől – ilyen értesítés hiányában pedig az adósságrendezés kezdeményezésének az ARE nyilvántartásban történő bejegyzésétől – a korábban elrendelt végrehajtás alapján vagy végrehajtáson kívüli zálogértékesítés keretében újabb árverési hirdetményt csak az (5) bekezdésben foglaltak figyelembevételével lehet közzétenni. A már közzétett árverési hirdetményt vissza kell vonni, az árverést abba kell hagyni, kivéve, ha az árverésen már érvényes licitajánlat érkezett. E bekezdéstől eltérően a romlandó dolgok értékesítését le lehet folytatni, és a befolyt vételárat a további intézkedésig végrehajtói letéti számlán kezeli. Az e bekezdés megsértésével tett jognyilatkozat, illetve létrejött ügylet mindenkivel szemben hatálytalan, az alapján senki nem szerez tulajdont.

(8) Családi vagyonfelügyelő 2018. január 1-jéig olyan kormánytisztviselő vagy büntetlen előéletű, munkavégzésre irányuló vagy tartós megbízási jogviszonyban, álló személy is lehet, aki jogi vagy közgazdasági végzettséggel rendelkezik, és 2018. január 1-jéig közigazgatási vizsgát vagy jogi szakvizsgát tesz.

(9) Ha az adóssal, adóstárssal vagy az egyéb kötelezettel szemben fennálló követelés devizaneme az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Forintosítási tv.) 15. §-a alapján került módosításra, a 41. § (5) bekezdése és 56. § (2) bekezdése alapján a hitelezőt megillető kamatmérték nem haladhatja meg a Forintosítási tv. 11. §-ában meghatározott mértékeket.

105. § 2016. október 1-jétől az az adós, adóstárs kezdeményezhet adósságrendezési eljárást, aki megfelel az e törvény 7. és 9. §-a szerinti feltételeknek, és nem esik a 8. § szerinti kizáró okok alá, továbbá akinek a tartozásai meghaladják az adósságrendezésbe vonható, belföldön található vagy hozzáférhető vagyonát, de nem érik el a vagyon 200%-át. E rendelkezés szempontjából a vagyonba beleértendő az adós öt évre számított, adósságrendezésbe vonható várható bevétele is, de nem tartozik bele a 6. § (2) bekezdés szerinti várható bevétel.